A veszprémi Pannon Egyetem pályázatára februárban jelentkeztünk a művészeti iskolás gyerekekkel. A téma nagyon aktuális, és elgondolkodtató. Beszélgettünk, hogy hogyan lehet újrahasznosítani, feldolgozni a szemetet. Hol lehet, kell gyűjteni a hulladékot.
Nagy izgalommal olvastuk, hogy hulladékból kell alkotásokat készítenünk. A lelkesedés nagy volt a gyerekek, szülők körében is. Gyűjtöttük a szebbnél, szebb újrahasználható hulladékokat. Mindenki elkezdett gondolkodni, mi legyen ebből a sok dologból. Nagyon nagy élmény volt látni azt a lendületet, ahogy a kis művészpalánták dolgozni kezdtek, mint egy kisebb hangyaboly. Mindenki sürgött, forgott, ragasztott, vágott, festett, rajzolt… Kreativitásuk határtalan volt. Mindent felhasználtunk ami kéznél volt. Ez heteken keresztül így ment, kicsit pihentünk, aztán újra kezdtük a munkát.
Március 24-én az egyetemen részt vettünk egy trash art workshopon. Drótokból, huzalokból, kartonból, kupakokból, csavarhúzókból készítettek tanulóink különféle alkotásokat. Persze a fagyizás sem maradhatott el a sok séta után. Ez a nap újabb lendületet adott a kis csapatnak.
Végül a leadás előtt április 11-én volt az utolsó nekifutás, hogy elkészüljenek a művek. A gyerekek a tavaszi szünet első napján még az iskolában munkálkodtak a pályázaton. Nagyon sokat tanultuk ebből a projektből. Beszélgettünk, megterveztük, rajzoltunk, mértünk, aztán újra terveztünk, és megalkottuk a csodákat. Minden tantárgyat felölelt: humánt, reált, művészetit egyaránt.
Végül bemutatásra kerültek az alkotások az egyetemi könyvtárban. Több mint 200-an jelentkeztek, 30 pályaművel. Jane Goodall, a csimpánzok életének legismertebb kutatója is elismeréssel nyilatkozott a kiállításról. Május 23-án voltunk a kiállításon és díjátadón. Nagy volt az izgalom, mert be is kellett mutatni az alkotásokat. Előadóművészi vénánkat elővettük és a mikrofonok, kamerák előtt beszéltünk. Nagy élmény volt.